Nekem azt ígértétek...
Hol van, hol? Hol a csillogás-villogás?
Nem történt itt más, csak parasztvakítás.
Mikor nyírjak füvet a marsi hobbitelkemen?
Mikor pecázhatok a vénuszi stégeken?
Mikor napozhatok az Alfa Centauri mellett?
Mikor markolhatom az androidmellet?
Ja bocs, azt már lehet, mert megvolt rá az igény.
A fáról is ezért jött le tán az a lény.
Hogy mondod? Tessék? Mobil meg net?
Sajnálom, de az csak a privát béklyódba vet.
VR? Úgy érted, hogy Valóban Röhejes?
Csekkolom a guglin, tényleg nagyon helyes...
Ennyire futotta, lásd be, nem kell a mese.
Legnagyobb vívmányod: elektromos fogkefe.
Ha azt mondod, utópia, az ember csak annyit ért,
Hogy Laci bá' leugrik még egy csavaros kifliért.
Ugrik, igen, mégsem mondhatom, hogy teleportál,
Mert szegény félrészegen szubkvantum excedál.
A kocsid még földön jár és olajat eszik?
Nem baj, ezek akkor is tutira megveszik.
Olyan bájos, mintha főzéshez is olajat
Használnál és nem sajtos pizza hidrátort.
...Jaj, elvesztettem a rímet! Azért még
Ne vágd hozzám azt a fluxuskondenzátort!
Hol vannak a szuper, serény robotszolgák?
Jó, van egy porszívód, azt azért még lépd át.
Miért létezik még nálunk az a fogalom,
Hogy gyári munkás? Ejnye, azt is lefogadom,
Nem gondolsz azokra az apró kis ujjakra,
Amikor a surranód cserélnéd újabbra,
Akik heti hétszer csak azon küszködnek,
Hogy összerakják a pár jüanos cipődet.
Pedig persze tudod, hogy kisgyermeki ujjak,
Sokak bánatára sajnos nem krómozottak.
Hobó öreg lopja a kukádból a szemetet,
A drága politikusod meg kilopja a szemedet.
Fent és lent ők mégis ugyanazért küzdenek,
Mert nem adtál még nekünk végleg szabad kezet.
Egyik várja, hogy legyen már ingyen tápkocka,
De nem kell a főtt csótány, sem pedig zöld szója.
A másik a tudósait időnként megrója,
És a haza bölcseként ekképpen szóla:
Amíg nincs anyagmanipuláció,
Addig marad az emberanyag-manipuláció.
Talán jobb is, ha előbb talpra állítod
Ezt a kupacot, mielőtt végül azt állítod:
Megnyitod a kapukat.
Addig a sci-fi íróknak üdvözlöm az anyjukat.