Backup/Restore

– Bevallom, ilyen furcsa állásinterjúm még nem volt.

– Mindenki ezt mondja. No itt a géped, csüccs!

– Egyáltalán, mit kell csinálnom?

– Van tutorial benne, menni fog.

Carl leült a terminál elé. A munka könnyen kiismerhető volt, mindenféle neveket és hosszú számsorokat kellett összekötni egy viszonylag egyszerű szabályrendszer szerint. Nem az ő szoftverfejlesztői végzettségéhez volt ez kitalálva, de hát ilyen fizetés mellett bármit! Amikor azonban régi iskolája neve jött fel a listában, újra odafordult Mike-hoz:

– Mondd már, mire jó ez az egész?

– Hát ez az. Csak a Frogoff ikrek tudják. Azok a zsenik írták az alaprendszert, mi meg csak toljuk bele az adatot, és fingunk sincs, mit is csinálunk.

– Szerintem valami térképészeti dolog lehet. Amúgy nem lenne nehéz automatizálni.

– Addig jó, amíg nincs, mert van munkánk. Majd biztos megcsinálják. De az ikrek nem érnek rá minden apróságra.

– Még valami. Miért ilyen trehány mindenki? Az a pasas csak úgy eldobta a banánhéjat! A szőke meg kiöntötte a joghurtját, de magasról tesz rá. Mint mindenki más.

– Elsőrangú a takarítószolgálat. Minden reggelre úgy puccba vágják az irodát, mintha új lenne. De ne is hagyj itt semmit! Nekem első éjjel lenyúlták a cserepes növényemet. Viszont ha tíz centivel odébb rakod az egeret, reggelre megint a régi helyén lesz. Nincs por, nincs pók, nincs joghurtfolt.

– Aha. Na, nem zavarlak tovább.

Carl visszafordult és a munkába temetkezett. Unalmas, de könnyű munka.

Egyszer csak hatalmas üvegcsörömpölés hallatszott. Carl oldalra pördült. Egy fiú vakarta a fejét, mellette felborult iratszállító kiskocsi, a térelválasztó üvegfal meg darabokban.

– Eee... Kitört a kereke. Beleborultam...

A fiú csak pár vállrándítást zsebelhetett be a kollégáktól, mindenki egykedvűen dolgozott tovább. Carl kérdőn nézett Mike-ra.

– Nem szokták levonni a bérből az ilyesmit, ha erre vagy kíváncsi.

Carl nem tehetett mást, fejcsóválva ismét a gép felé fordult. Ha mondható, most kicsit érdekesebb neveket dobott a gép. Úgy belemerült, hogy csak arra eszmélt, Mike kocogtatja a vállát.

– Öt óra, haver. Húzzunk.

– Mindjárt, csak ezt a sort még befejezem.

– Jó, csak ne maradj sokáig. Hatkor jönnek a takarítók.

Lassan mindenki lelépett és már csak Carl maradt. De nem a feladata érdekelte, hanem hogy mi lehet mögötte. Korábban sikerült már pár programot feltörnie és remélte, hogy most is sikerrel járhat. Ahogy azonban telt az idő, rá kellett jönnie, ez bolondbiztos alkalmazás. Sehol egy kiskapu, semmi exploit bug. Már épp indult volna, amikor halk zúgást hallott, de nem tudta, honnan; mintha mindenfelől jött volna.

Aztán meglátta.

Egy kék energiafal közeledett, lassan, de folyamatosan.

Carl első rémületében beszaladt egy sarokba, és onnan bámult vissza. Hihetetlen volt a dolog: amikor a fal áthaladt a banánhéjon, az nyom nélkül eltűnt. Carl fenékre rogyott. Amint az energiafal elérte a széttört üveget és az épen helyreállt, megértette, még ha elhinni nem is tudta, hogy mi ez az egész. A Frogoff ikrek valahogy lemodellezték az irodát és esténként minden visszaáll az eredeti állapotába! Amit meg ők csinálnak – talán digitalizálják az egész világot?!

Menekülni! – volt a következő gondolata, de nem volt hová. Az ajtó, az ablakok mind a fal túlsó oldalán voltak már. Vajon gondoltak az emberekre? Mike egyik mondata jutott eszébe. „De az ikrek nem érnek rá minden apróságra.” A fal elérte a lábát... Mintha forró láva lenne... Fáj... Nem áll meg...

– Mike vagyok, én szoktam segíteni az újaknak.

– Sok kezdő van?

– Igen, nagy a fluktuáció. Tegnap is volt egy új srác, ma meg már be se jött dolgozni. Emailre nem reagál, telefonon nem elérhető... Reméljük benned komolyabb kollégára leltünk!

© 2015, Van (ROAR Entertainment™)

vissza