A zítélet
– Ön Kaitlin Smith?
– Én vagyok, bíró úr.
– Tudja-e, miért van most itt?
– Őszintén szólva nem. Semmit sem követtem el.
– Hölgyem, látja ezt a vastag aktát? Tele van az ön két évnyi ügyeivel. Betörések, lopások, rongálások, gyilkosságok...
– Hogyan? Soha senkit sem öltem meg a zombikon kívül!
A teremben ülők egyszerre horkantottak fel.
– Ne mondjon ilyet! Tudja jól, hogy az élőholtak is teljes jogú állampolgárok.
– Lehet, hogy most azok, de akkor csak sétáló hullák voltak.
– Hm, kezdjük az elején. Ön 2016 március ötödikén különös kegyetlenséggel agyonlőtte a férjét és két kislányát. Tagadja?
– Zombik lettek. Meg akartak enni.
– Önnek kötelessége lett volna karanténba helyezni őket, amíg a megfelelő ellenanyagot ki nem fejlesztik.
– A Zellenszerre gondol? Ugyan, nézzen már körül, bíró úr, mennyit ér az! Inkább legyenek halottak a családtagjaim, mint hogy így vegetáljanak!
Felháborodott hörgés követte a szavait.
– Hölgyem, nyugodjon meg! A Zellenszer megállította az átalakulást és az agy elkorcsosulását. Az élőholtak is ugyanolyan állampolgárok, mint ön. A kormány döntése értelmében az ő elpusztításuk gyilkosságnak számít.
– Ah, a kormány! Az atombunkerben könnyű volt túlélni ezt a két évet. Lettek volna ők is az utcán, akkor nem hoznának ilyen döntéseket!
– Ne kérdőjelezze meg a kormány munkáját!
– És maga? Maga hogy élte túl?
– Most az ön ügyét tárgyaljuk, nem az enyémet. Kérem, hadd haladjunk tovább.
– Aha...
– A szemtanúk összesített vallomása szerint ön legalább ötven élőholtat gyilkolt meg, legtöbbször különösen kegyetlen módon. Többször látták, hogy közvetlen közelről lőtt fejbe sörétes vadászpuskával élőholtakat.
– Muszáj volt. Tudja jól, hogy csak a fejük sérülékeny.
– Tehát nem tagadja?
– Háború volt! Mégis mit tehettem volna?!
– Karanténba helyezni a rászorulókat és biztos helyen kivárni a Zellenszer elkészültét.
– Én csak túlélni akartam. Nem volt más lehetőségem.
– Azt sem tagadja, hogy egy nagyteljesítményű láncfűrészt is használt? Számos élőholtat megölt vagy megcsonkított vele. Egyikük itt ül a teremben, azóta csak tolószékben tud közlekedni.
– Háború volt...
– Tagadja-e, hogy szerzett egy... mi is a neve? ...katana nevű japán nindzsakardot...
– ...szamuráj...
– ...amivel tíznél is több lefejezést hajtott végre?
– Háború volt...
– Hölgyem, nem tudok mit kezdeni az ön makacskodásával. Egyszerűen nem látja be, hogy miket követett el! Kérem a hattagú esküdtszéket, hozzanak döntést Kaitlin Smith ügyében.
– Bűnös!
– Hrrr... aörrr!
– Nem bűnös, önvédelemből tette.
– Öööaa... agyaaaat...
A bíró végignézett az esküdteken és a teremben ülőkön. A legtöbb szempárban csak vörösen izzó gyűlöletet látott.
– Összesítem. Egy nem, három igen és két igennek vehető bólogatás szerint Kaitlin Smith bűnös minden felhozott vádban. Büntetése életfogytiglanig tartó börtön.
A jelen lévő állampolgárok egyetértően hörögtek.
© 2015, Van (ROAR Entertainment™)
vissza
